A Babák szigete

A babagyűjtés már önmagában is a bizarr hobbik közé tartozik, de amikor egy távoli szigeten - amit állítólag egy kislány szelleme kísért – kiaggatod őket, nos, akkor a dolgok még érdekesebbé válnak.

Mexikó városán kívül egy kis sziget ad otthon fákra aggatott babák százainak. A legtöbbjük megcsonkított, hiányoznak a különböző testrészeik. Piszkosan, szakadt ruhákban és bizarr kézzel készített kiegészítőkkel díszítik a szigetet.

A sziget teljesen lakatlan, a babákon és néhány kíváncsi utazón kívül senki sem tenné meg a négy órás, igen költséges gondola utat azért, hogy odajusson.

De akkor a babák hogyan kerültek oda?

A La Isla de las Muñecas (Babák szigete) egyetlen ember műve: Don Juliané. Az 1950-es években maga mögött hagyta feleségét és gyermekeit, hogy egyedül élje le hátralévő életét a lakatlan szigeten. Vallási nézetei miatt kerülték szülővárosában, mindez addig fajult, hogy az alkoholizmusban, valamint a teljes elszigetelődésben talált menedéket. Szokásává vált a babák gyűjtése, úgy gondolta megvédik őt a gonosz szellemektől.

Új, elzárkózott életéhez Don Julian egy lakatlan szigetet választott a Teshuilo-tavon, ahol a helyi legendák szerint egy fiatal lány vízbe fúlt a kis móló közelében az 1920-as években. Szelleme azóta is kísérti a szigetet.

A férfi meg volt győződve arról, hogy egy gyermek suttogó hangját hallja éjszakánként. Julian megszállottjává vált a kislány tragikus történetének és remélte babáival a kislány kedvében járhat, valamint megvédheti magát a gonosz szellemektől, amelyek a halálát kívánták.

Annak ellenére, hogy mindenki őrültnek tartotta, Julian eredeti foglalkozását lenyűgözően művelte, csodát tett, ha kerti növények, zöldségek vagy gyümölcsök gondozásáról volt szó.  Miután a helyiek ráébredtek, hogy Julian egyáltalán nem veszélyes, kereskedni kezdtek vele, de Julian a termékeiért cserébe csupán egyetlen dolgok akart: babákat.

Több százból hamar ezer lett. Julian számos szentélyt épített a szigeten a vízbe fúlt lányt emlékére. Így élt 50 éven át.

2001-ben Julian unokaöccse Anastasio eljött meglátogatni Juliant. Április 21.-e reggelén együtt mentek el horgászni a csatornához, amikor Don Julian énekelni kezdett. Unokaöccsének azt mondta, azért énekel, hogy a sellők szellemét kordában tartsa, akik folyton a vízbe hívogatják őt. Anastasio-t nem kötötte le nagybátyja fecsegése, egy óra múltán magára hagyta őt és folytatta a tökültetést. Amikor visszatért a vízben talált rá Julianra a kis móló mellett, pontosan ott, ahol az elmondások szerint a fiatal lány is megfulladt.

Don Julian halálának okaként a szívelégtelenséget állapították meg, de a helyiek úgy hiszik a szellemek csábították őt a vízbe, s ezzel a halálba, szelleme pedig azóta is a szigetet járja a kislánnyal együtt.

Napjainkban Anastasio a látogatók adományaiból tartja fenn a szigetet és teszi látogathatóvá az érdeklődők számára. Számos babonás utazó hoz magával babát a szigetre látogatáskor, utólag pedig suttogás hangjáról számolnak be.

Annak ellenére, hogy Anastasio nem él a szigeten esküszik rá, hogy maga is szemtanúja volt furcsa történéseknek: babák fordították el a fejüket, mozgatták a szemüket és kicsavarták végtagjaikat.

A Destiantion Truth ellátogatott a szigetre és sikerült is elcsípniük valami érdekeset a kamerával.

A történések ellenére a Xochimilco tavak az UNESCO világörökség részét képzik, és igen népszerű turisztikai látványosságnak számítanak. Bár a Babák szigete ez alól kivétel.

Forrás: KATT

Skeletor - A Hampton Court Palace szelleme

A 2003-ban felkerült szellemkép nagy port kavart az interneten. Eredetileg a Chicago Sun-Times-ban  jelent meg december 21-én, amiről azt állították hogy egy pillanatkép egy videóból, amit a Hampton Court Palace-ban rögzítettek. A hely a Temze folyó partján található, Londonban.

Bár a Hampton Court ismert a kísérteties szellemhistóriáiról és a furcsa történesekről, ez a kép a köpenyes alakról rögtön vitát indított a szkeptikusok és a paranormális iránt érdeklődők között.

Vajon ez egy hihetetlen szellemfénykép, vagy csak egy ügyes átverés?

A kevesebb, mint két perces videó egy alak megjelenését mutatja korabeli ruhában. Az ajtók kivágódnak egy pillanattal később pedig már feltűnik a köpenyes alak és becsukja őket.

A Hampton Palace biztonsági őrei fedezték fel a jelenést, amikor leellenőrizték a felvételeket, miután az ajtót ugyanebben az időpontban a korábbi napon is kinyitották.

A biztonsági őrök egyike, James Faukes említette a BBC-nek, milyen nyugtalanító felfedezést tettek:

"Hihetetlenül ijesztő volt, mert az arc egyszerűen nem tűnt emberinek."

Faukes azt is megemlítette, hogy nem hiszi, a felvétel hamisítvány lenne. "Azt hittem valaki csak hülyéskedett, de ilyen jelmez nincs a tulajdonunkban. Ez elég nyugtalanító."

Mindenesetre a köpenyes alak az a fajta dolog, amit szívesen néznél egy sötét halloweeni estén, de a valóságban a szellem talán emberibb, mint gondolnád.

A régi mondás szerint ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg az is. És ez különösen igaz, amikor mindennek paranormális vagy megmagyarázhatatlan háttere van, mint ufók vagy szellemek.

A Hampton Court-i felvétel beleillik ebbe a kategóriába több okból is. Teljesen nem lehet magyarázatot találni a képekre, de néhány érvet fel lehet hozni, ami a videó hamisságát magyarázná:

- A szellem nagyon is emberi dolgokat tesz. A felvételen úgy tűnik a szellemnek átlagos kezei és ujjai vannak, amivel be tudja zárni az ajtót.

-Fehér valamit is lehet látni a felvételen, ami egy pár cipőnek is beillik.

-Az arc nem tűnik furcsának vagy ijesztőnek,  de elég egybefüggő fehér, ami utalhat valamiféle maszkra, egy szellem vagy egy csontváz maszkra.

-A szellem biztosan tudja, hogyan működik a modern tűz esetén vészkijáratként használatos ajtó, mivel könnyedén becsukta mind a két ajtószárnyat.

- A CCTV videó decemberben jelent meg, annak ellenére, hogy októberben rögzítették. Igaz, hogy Halloween nem számít akkora ünnepnek az Egyesült Királyságban, mint az Egyesült Államokban, de október óta biztosan sok ideje volt valakinek paranormális videót készíteni belőle.

A nap végére a Hampton Court-i felvétel is azok közé a paranormális videók közé tartozik, amikről a szívünk mélyén tudjuk, hogy valószínűleg hamisak, de szeretnénk hinni benne, mert túlságosan nagyszerű lenne.

De ne feledd, a biztonsági őt biztos abban, hogy nem átverésről van szó, és hogy ilyen fajta ruhát nem viselt a személyzet.

A biztonsági őrök arról is beszámoltak, hogy a riasztó körülbelül ugyanabban az időpontban szólalt meg az azelőtti napon, hogy a felvételt rögzítették, valamint az azt követőn is. Az említett időpontokban nem rögzítettek semmilyen köpenyes alakot vagy más furcsaságokat.

Egy ausztrál turista arról számolt be a Hampton Court vendégkönyvében, hogy szellemet látott az épületben pont abban az időpontban, amikor a felvétel készült. De ezt ugyanúgy kitalálhatták, ahogy a tűzjelzőt is, hogy még nagyobb dobra verjék az esetet.

Mindenesetre azt be kell vallanunk, hogy a Hampton Court gazdag paranormális történelemmel bír, és az ausztrál turista megfigyelése nem az első, és valószínűleg nem is az utolsó.

Forrás

Mandy, a megszállt baba

A Quesnel Körzeti Múzeum főnöke az asztalánál ült, amikor egy antik babát tettek le elé. A 90 éves babát a múzeumnak adományozták, mivel az anya szerint már nagyon öreg és törékeny volt, így nem akarta, hogy fiatal lánya játék közben véletlenül összetörje.

A baba, Mandy, a nő nagymamájáé volt, de a nő ahelyett, hogy szomorú lett volna amiért el kell adományoznia a babát, úgy tűnt alig várja, hogy végre megszabaduljon az antik kincstől.

A főnök amint megérintette a babát kényelmetlenül érezte magát. Megállapította, hogy a baba hihetetlenül rémisztően néz ki - a ruházata régi, kifakult, a kitömött teste néhol szakadt, de a legijesztőbb az arca - valóságosan megfestett üvegszemei és a jobb szeme feletti rész, ahol a homlokát feltörték és amitől a szem kissé kidomborodott, mintha feszülten meredt volna a rá bámészkodókra.

Mandy-t a múzeum karbantartójába vitték, hogy néhány javítást végezzenek rajta, mielőtt kirakják a látogatók számára. A babát egy műanyag zacskóba zárták, hogy teszteljék bármi rovar belemászott-e (ha bogár/rovar belemászik egy babába könnyen kideríthető, ha zacskóba rakják).

Viszont a túlságosan realisztikus kinézetű, ijesztő baba egy zacskóban nyugtalanná tette a múzeum munkatársait ahányszor csak ránéztek. Azok, akik ugyanabban a szobában dolgoztak, mint a baba megesküdtek rá, hogy hallották a zacskó csörgését, mintha a baba beleköltözött volna. A rovarok nem adnak ki ilyen hangokat, ez olyan, mintha baba mocorogna.

A gyors teszt után a baba készen állt arra, hogy lefotózzák és bekerüljön a nyilvántartásba. A fotózás után egy szobában hagyták. Másnap reggelre, amikor a személyzet belépett a helységbe hatalmas rendetlenség fogadta őket- a kisebb tárgyak szerteszét dobálva a padlón, a nagyobbak pedig helyükről eltolva hevertek mindenfelé.

Ez bármikor megtörtént, amikor Mandy-t egyedül hagyták egy szobában. A főnök szerint olyan volt, mint amikor egy gyerek szép kis rendetlenséget hagy maga mögött egy jókora hiszti után.

Amikor Mandy-t végre elhelyezték a múzeumban ő volt az első, akit a látogatók megszemlélhettek a bejáratnál. A legtöbbjük kényelmetlenül érezte magát, amikor a babára nézett, úgy tűnt valami baj van vele. Időnként, amikor fotót készítettek róla a kép homályos lett vagy furcsa fények jelentek meg rajta.

Mivel a látogatók és maga a személyzet is nyugtalanságot érzett Mandy közelében a múzeum hátsó részlegébe száműzték üveg tárolójával együtt.

Végül egy médium érdeklődni kezdett a baba iránt. A médium úgy érezte sokat szenvedett visszaélések miatt, de nem a baba, hanem a szellem, ami benne él.

Ebből egy történet maradt fenn, miszerint a babát egy szellem szállta meg. Nincs rá bizonyíték, talán csak egy legenda, de úgy tartják a babára egy régi parasztház pincéjében bukkantak rá.

Egy férfi egy tanyán tartózkodott, amikor sírás hangjára lett figyelmes a házból. A furcsa része a történetnek, hogy a gyereksírás ellenére a járókelő úgy tudta a tanya üresen áll, elhagyatottan, így egy gyermeknek sem kellett volna ott lennie.

Az ajtóhoz sétált és bekopogott. Semmi válasz.

A sírás folytatódott, ezért úgy döntött körülnéz. Benyitott az üres tanyaházba és rájött, hogy a sírás lentről jön. Mivel nem tudta hogyan juthat le a pincébe kiment a házból, hogy megtalálja a külső bejáratot. Amikor kinyitotta a viharvert ajtót fény világította meg a pincét. Megdöbbentő felfedezést tett - egy fiatal lány, aki már régóta halott lehetett, a padlón feküdt karjaiban pedig egy babát tartott.

Nem tudni, hogy a lány miért volt a pincében sem az, hogy baleset történt vagy bűncselekmény áldozata lett. Függetlenül attól, hogy úgy gondolják, amikor meghalt a lelke a babába költözött.

Egy szörnyű történet, amit valószínűleg nem hiszel el, ám van összefüggés a baba eredete és a nő között, aki Mandy-t a múzeumnak adományozta.

Amikor a baba körüli furcsa esetek megsokszorozódtak, a múzeum vezetője úgy döntött visszaadja a babát eredeti tulajdonosának. Ekkora tudta meg az igazat - a tulajdonos nem azért adományozta a babát a múzeumnak, mert félt tőle, hogy a lánya eltöri. Ha ez lett volna az ok egyszerűen elzárta volna egy dobozba.

Nem, az igazi ok az volt, hogy amikor a baba a házban volt a nő mindig sírást hallott a pince felől, és amikor próbálta felkutatni a hang forrását senkit sem talált odalent, csupán a nyitott a pinceajtót és a babát a padlón.

Amikor ez egyre gyakrabban megtörtént eldöntötte, hogy minél előtt megszabadul tőle és a múzeumnak adományozza.

Már az első este, amikor a baba nem volt a házban a megmagyarázhatatlan sírás abbamaradt.

Július 4-e szelleme

A családot sokkolta, amikor meglátták fiuk szellemét az unokahúgukról készült fotón. A fiú ebben az évben halt meg, amikor egy tornádó következtében ráomlott az iskola.

Scott McCabe 9 éves fia, Nicholas május 20-án halt meg, amikor a tornádó lecsapott a Moore-i általános iskolára (Plaza Towers Általános Iskola). Nicholas hét osztálytársával együtt halt meg.

McCabe szerint a fia szelleme látható a képen, amit unokahúgáról, Madisonról készítettek a Függetlenség napján. Madison csillagszórókkal játszik a képen. A feje felett egy arc torz képe látható. A McCabe család úgy hiszi ez a fiuk, Nicholas szelleme.

"Nem tudtam elhinni, amit láttam. Nicholas imádta július 4.-ét a petárdákkal együtt. Amikor a bátyám meglátta felállt a szőr a hátán. Én is nagyon megijedtem. "mondta Scott McCabe az Oklahoma News 9-nak egy interjúban.

McCabe szerint Nicholast a Plaza Towers-ös pólójában temették el, apja pedig meg van róla győződve, hogy a képen egy piros fölsőt visel.

Néhányan szkeptikusak a képet illetően és azt mondják ez mindössze egy kis elmosódás. McCabe azonban úgy véli ez azt bizonyítja, hogy a fia nyomon követi a családja mindennapjait.

"Nyilvánvaló, hogy nem Madison az. Nyilvánvaló, hogy két ember látható a képen, vagy egy ember és egy szellem. Azt mondanak amit akarnak. Én hiszek benne, hogy figyel minket." mondja McCabe.

A tornádó, ami Moore-t sújtotta Oklahoma egyik leghalálosabb tornádói közé tartozott az amerikai történelemben, 25 embert megölt és több százakat sebesített meg.

A belmezi arcok

1971. augusztus 23-án Maria Gomez Pereira észrevette, amint egy emberi arc formálódik ki a betonból belmezi otthonában, Spanyolországban. Maria szerint egy férfi arca volt, bár pontosan nem tudta meghatározni. Ezt követően - érthetően- félelmében megkérte a férjét és a fiát, hogy törjék fel a padlót és betonozzanak újra.

Egy hét sem telt el, amikor az arc újra megjelent pontosan ugyanazon a helyen. Maria újra fel akarta törni a betont, ám addigra már az eset híre elterjedt és a polgármester a hatósággal együtt megtiltotta, hogy hozzányúljanak. Ehelyett az új arcot kivágták a betonból és a falra akasztották.

Ismét új betont öntöttek és egy ideig úgy tűnt minden visszatér a régi kerékvágásba. Ám két héttel  később az arcok újra kezdtek megjelenni. Először egy férfi arca jelent meg, aztán egy nőé. Nemsokára mintegy tucatnyi arc vált láthatóvá a ház padlóján.

Amellett, hogy az arcok különböző méretűek és alakúak voltak, néhányuk megkérdőjelezhető, mások nagyon tisztán kivehetők voltak, némelyiken, még a szem körüli ráncokat is láthatták.

Sok kíváncsiskodó látogatott el a házba, hogy saját szemével vizsgálja meg az arcokat. Néhányukat sokkolta, ahogy napokon belül új arcok jelentek meg és a tekintetük is megváltozott. Mindenki máshogy értelmezte az arcok tekinteté, de a legnépszerűbb értelmezés a félelem és a kétségbeesés érzete volt.

Ugyanaz az arc néhány nap elteltével.

Több elméletet is kreáltak róla, hogy vajon miért jelentek meg az arcok a padlón. Az egyik legnépszerűbb teória szerint a ház egy régi temető helyére épült. Azt mondják ásatásra is került sor a ház alatt, és számos holttestet kihantoltak, majd újra eltemettek máshol, de ez nem akadályozta meg a további arcok megjelenését.

Mindenféle kísérlet, hogy lemossák az arcokat sikertelennek bizonyult.  Tisztítószerekkel, fehérítőkkel, és még egyszerű vízzel sem tudták eltávolítani őket. Időnként úgy tűnt kicsit elhalványulnak, de néhány órán belül mindig visszatértek eredeti formájukba.

Nem telt el sok idő, és már hivatásos nyomozókat hívtak ki, hogy megvizsgálják a paranormálisnak tűnő jelenséget. Különböző kísérleteket végeztek, beleértve a beton kémiai vizsgálatát. Már a korai vizsgálatok során megállapították, hogy egyik arcot sem festették.

A további kísérletek során az arcokra átlátszó műanya lapokat tettek. Megpróbáltak kizárni bármiféle emberi beavatkozást. Bár letakarták az arcokat, ezzel bonyolulttá téve a csalást, az arcok tovább fejlődtek és fenntartották kísérteties rutinjukat.

A családot áttelepítették máshová, és a házban hangfelvevőket helyeztek el. Amikor lejátszották a szalagot emberi nyögés és jajgatás hangját hallották. Vajon a zavaró hangok forrása a konyhában található jelenségnek tudható be?

Egy másik elmélet szerint Maria valahogy kivetítette az arcokat a padlóra. Lehetséges, hogy az első arc csak különleges formájú penész volt, amit az agya arcnak értelmezett és ezt követően erős hite és egy kis kézi beavatkozás által hozta létre az új arcokat? Lehet, hogy ez az egész csak átverés. Talán Maria, a fia, a férje vagy talán közösen együtt voltak felelősek a padlón megjelenő rejtélyes arcokért?

Bár a vizsgálat szerint semmiféle festéket nem találtak a betonban, festékhasználat nyomaira bukkantak. Ám ezek az elemek az egész házban megtalálhatóak voltak, így nem lehetett érvényes bizonyítéknak tekinteni. Emellett ecetre és koromra (vagy más sötét anyagra) is bukkantak, ami már képes lehet arra, hogy arcokat formázzanak meg vele.

Mint mindig, vannak akik szerint nem emberi kezek kreálták az alakokat. Mások szerint az egész csak egy átverés, és vannak akik úgy gondolják, hogy ez mindössze egy furcsa eset.

2004-ben Maria Pereire meghalt 85 éves korában.

Az Elms Resort & Spa története

1880 nyarán az indiaiak és a vadászok elárulták Travis Mellionnak, hogy a terület természetes forrásainak erős gyógyító erejük van. Mr. Mellion lánya nagyon beteg volt, kínozta a tuberkolózis, így úgy döntött tesz egy próbát. Pár héttel azután, hogy megfürdőzött a forrásokban és ivott a vizéből, a fiatal lány meggyógyult Egy másik férfi, Frederick Kigler rossz lábára keresett gyógyírt a forrásnál, ugyanazzal az eredménnyel. A legenda hallatán sokan érkeztek a forrásokhoz, így egy éven belül 200 ház épült és megalapult Excelsior Springs városa.

1888-ban az Excelsior Springs Company megépítette az első Elms Hotelt 50 hektáros telkén nagy vetésterülettel és fákkal körülvéve. Sok látogatót vonzottak a források és a három emeletes szálloda árnyékos verandáival, ahol a vendégeket a zenekar szórakoztatta. A luxus hotel ezen kívül egy nagy fűtött medencével is büszkélkedhetett, valamint egy négysávos tekepályával és egy biliárdteremmel.

10 évvel később a gyönyörű hotel tűzvész áldozata lett 1898. május 8-án. Szerencsére senki sem sérült meg, de az épület teljesen a tűz martalékává vált. Ezután megkezdődtek a hotel újraépítési terveinek előkészületei, de az építkezés nem kezdődhetett meg 1908-ig. 1909. júliusában az új Elms másodszorra is megnyitott, népszerűsége pedig egyre nőtt.

De sajnos a hely mintha el lett volna átkozva, mert két évvel később 1910. október 29-én a hotel újra leégett. Egy nagy partit követően a tűz terjedni kezdett, a kazán és a tető felgyulladt. A szerkezet teljesen leégett, de szerencsére senki sem sérült meg.

A tulajdonosok elhatározták, hogy újjáépítik. Ezúttal tűzbiztos hotelt hoztak létre, natív missouri mészkőből és vasbetonnal. A hotel 1912. szeptember 7-én nyitott ki. Több mint 3000 ember látogatott a helyre a nyitás napján.

A Tilalom éveiben az Elms hírneve nőtt a zugivók számára. A hotel így számos gengsztert vonzott, köztük Al Caponét is. Felfegyverzett őreivel estéit Capone ivással és szerencsejátékkal töltötte. Egyszer Al Capone felsorakoztatta a pincéreket és mindegyiküknek adott száz dollárt, ami ezután hagyománnyá vált.

Az évek során az Elms otthont adott számos híres vendég számára, beleértve Harry Truman elnököt, Al Caponét, olyan olajmágnásoknak, mint Harry Sinclair, művészeknek, mint Hart Benton, és a televíziós személyiség Dave Garroway-nek.

Az Elms Resort & Spa-t három szellem kísérti: egy "úriember" szelleme a medence területén, aki állítólag illegális tevékenységekben vett részt a Tilalom idején, egy szobalány szelleme, aki1920-as évekbeli egyenruhát visel és leginkább a harmadik emeleten kísért, valamint egy gyászoló anya, aki az üdülőhely termeit járja és elveszett gyeremeke után kutat. Ezek a szellemek mellett más történetek is keringenek a személyzet tagjai és a vendégek között a saját kísérteties élményeikről:

Két alkalommal egy férfi teljes alakjában megjelent fehér öltönyében a Library Lounge-ban. Egyszer a szellem a könyvekkel teli polc előtt ült, másodszor pedig a Lounge ajtóján lépett ki. Egy munkavállaló azt állítja látott egy "férfit", a Lounge ablakában, amikor az zárva volt éjszaka, miközben ő a kültérei jacuzziban fürdőzött.

Library Lounge

Az egyik vendég, aki korábban a helyen dolgozott szintén nyaralni érkezett a szállóba. Ő és a férje egy tetőfedő céget működtetnek  és korábban a hotel tetőjének javítását ők vállalták. A szobájukból többször kimásztak a tetőre. Egy alkalommal a férje épp visszamászott a szobába, az ajtóhoz ment, hogy kimenjen a szobából, és ekkor észrevette, hogy a retesz fogantyúja elfordul, mintha valaki a folyosóról akart volna belépni a szobába. Várta a belépőt, de senki sem jött, ezért kinyitotta az ajtót, de a folyosó üres volt. Furcsa egy kis tesztelés után ráébredni, hogyha kívülről nyúlnak a fogantyúhoz, azt belülről nem lehet észrevenni, és fordítva. Ami azt jelenti, hogy "valami más" belülről elfordította a kilincset a szeme láttára.

Egy kis szőke lányról is keringtek történetek, aki hirtelen eltűnik. Egy alkalmazott árnyékokat látott és zenét hallott a medence közelében zárás után. Emellett egy másik alkalmazott elárulta, hogy van egy lezárt, soha nem kiadott szoba az ötödik emeleten - bár ő nem foglalkozik vele, szerinte ez a megfelelő szoba a paranormális nyomozók számára! sajnos az 5. emeleti szobába csak egy kártyával működő lifttel lehet feljutni. Ott található a jacuzzi és a menyasszonyi lakosztály.

Ghost Trackers - 1. fejezet 2/1

A keskeny folyosón futva, falra tapadó kezei vezetik a sötétben. Dobogó szívvel a mellkasában, egy rémült madár kétségbeesetten próbál kiszabadulni a kalickájából.  Zihálva veszi a levegőt, a torka összeszorul, annak ellenére, hogy már évek óta nem volt asztmás rohama. Patakokban folyik az izzadság az arcáról és a nyakáról, egészen a mellkasáig. Mintha már örök idők óta futna... Futna és futna és futna... Milyen hosszú ez az átkozott folyosó egyébként?

Még abban sem biztos miért fut. Valahová? Valami elől? Valaki üldözné? Megállna és körbenézne, ha képes lenne rá, ha így megtörhetné ezt a végtelen monotonitást. De tovább megy és úgy tűnik semmi, senki sem tudja megállítani. Fut...

Nem tudja mennyi idő után ébredt rá, hogy a falak közötti távolság szűkülni kezdett.  Mit is mondtak a kinyújtott kar hosszáról - olyan hosszú, mint amilyen magas vagy?  De még ott a nagy haja is. És már mióta kinyújtott karral fut, az ujjai megérintik a falak sima felületét. Most mégis behajlítja a könyökét, de a tenyere a falnak nyomódik, amely többé már nem annyira sima. Durvává és egyenetlenné vált, mint a szikla, és hideggé, jéghideggé.

Félve jön rá, hogy a falak közelednek felé. De hiszen ez nevetséges, nincs olyan épület, amelynek összeszűkül a folyosója. A házak nem csinálnak ilyet.

De tudja, hogy van egy ház, ami csinál ilyet, vagyis inkább csinált. Ennél még sokkal rosszabbakat is. De az évekkel ezelőtt történt. Nem térhetett vissza oda... igaz?

Egy hang visszhangzik a levegőben, akadozó és távoli, mint az éjszakai szél, ami átszeli a kanyont. Egy férfihang, ismerős, de nem ismeri fel.

Mindig is itt voltál, Amber. Sosem mentél el.

Mindenféle figyelmeztetés nélkül a falak újra összeszűkültek, mintha láthatatlan gépek hajtanák őket. Amber épp beszívta a levegőt, de mielőtt elkiálthatta volna magát a fájdalom maga alá temette és minden elsötétedett.