A Babák szigete

A babagyűjtés már önmagában is a bizarr hobbik közé tartozik, de amikor egy távoli szigeten - amit állítólag egy kislány szelleme kísért – kiaggatod őket, nos, akkor a dolgok még érdekesebbé válnak.

Mexikó városán kívül egy kis sziget ad otthon fákra aggatott babák százainak. A legtöbbjük megcsonkított, hiányoznak a különböző testrészeik. Piszkosan, szakadt ruhákban és bizarr kézzel készített kiegészítőkkel díszítik a szigetet.

A sziget teljesen lakatlan, a babákon és néhány kíváncsi utazón kívül senki sem tenné meg a négy órás, igen költséges gondola utat azért, hogy odajusson.

De akkor a babák hogyan kerültek oda?

A La Isla de las Muñecas (Babák szigete) egyetlen ember műve: Don Juliané. Az 1950-es években maga mögött hagyta feleségét és gyermekeit, hogy egyedül élje le hátralévő életét a lakatlan szigeten. Vallási nézetei miatt kerülték szülővárosában, mindez addig fajult, hogy az alkoholizmusban, valamint a teljes elszigetelődésben talált menedéket. Szokásává vált a babák gyűjtése, úgy gondolta megvédik őt a gonosz szellemektől.

Új, elzárkózott életéhez Don Julian egy lakatlan szigetet választott a Teshuilo-tavon, ahol a helyi legendák szerint egy fiatal lány vízbe fúlt a kis móló közelében az 1920-as években. Szelleme azóta is kísérti a szigetet.

A férfi meg volt győződve arról, hogy egy gyermek suttogó hangját hallja éjszakánként. Julian megszállottjává vált a kislány tragikus történetének és remélte babáival a kislány kedvében járhat, valamint megvédheti magát a gonosz szellemektől, amelyek a halálát kívánták.

Annak ellenére, hogy mindenki őrültnek tartotta, Julian eredeti foglalkozását lenyűgözően művelte, csodát tett, ha kerti növények, zöldségek vagy gyümölcsök gondozásáról volt szó.  Miután a helyiek ráébredtek, hogy Julian egyáltalán nem veszélyes, kereskedni kezdtek vele, de Julian a termékeiért cserébe csupán egyetlen dolgok akart: babákat.

Több százból hamar ezer lett. Julian számos szentélyt épített a szigeten a vízbe fúlt lányt emlékére. Így élt 50 éven át.

2001-ben Julian unokaöccse Anastasio eljött meglátogatni Juliant. Április 21.-e reggelén együtt mentek el horgászni a csatornához, amikor Don Julian énekelni kezdett. Unokaöccsének azt mondta, azért énekel, hogy a sellők szellemét kordában tartsa, akik folyton a vízbe hívogatják őt. Anastasio-t nem kötötte le nagybátyja fecsegése, egy óra múltán magára hagyta őt és folytatta a tökültetést. Amikor visszatért a vízben talált rá Julianra a kis móló mellett, pontosan ott, ahol az elmondások szerint a fiatal lány is megfulladt.

Don Julian halálának okaként a szívelégtelenséget állapították meg, de a helyiek úgy hiszik a szellemek csábították őt a vízbe, s ezzel a halálba, szelleme pedig azóta is a szigetet járja a kislánnyal együtt.

Napjainkban Anastasio a látogatók adományaiból tartja fenn a szigetet és teszi látogathatóvá az érdeklődők számára. Számos babonás utazó hoz magával babát a szigetre látogatáskor, utólag pedig suttogás hangjáról számolnak be.

Annak ellenére, hogy Anastasio nem él a szigeten esküszik rá, hogy maga is szemtanúja volt furcsa történéseknek: babák fordították el a fejüket, mozgatták a szemüket és kicsavarták végtagjaikat.

A Destiantion Truth ellátogatott a szigetre és sikerült is elcsípniük valami érdekeset a kamerával.

A történések ellenére a Xochimilco tavak az UNESCO világörökség részét képzik, és igen népszerű turisztikai látványosságnak számítanak. Bár a Babák szigete ez alól kivétel.

Forrás: KATT