Meghoztam a második sztorit, ami ugyancsak a Morse Mill Hotelhez köthető, remélem Ayrin is hamar elérhető lesz és be tud segíteni. Ez egy fordítás a Morse Mill Hotel honlapjáról. A tulaj leírta a 26-ai éjszaka történéseit.
Történt néhány dolog tegnap este. Először is: ültem a börtönben az alagsorban, amikor egy nagyon hangos hangot hallottam a másik szobából, ez kora este volt, utána Ken, Jackie és én bementünk a zongora szobába, Jeff-fel ültem a kanapén, a kezem a lábán, amikor hirtelen a kezem megfagyott és úgy éreztem, mintha valaki jégkockát tenne rá (annyira hideg volt). A kezem remegett, annyira, hogy csak 5 perccel később tudtam rendesen mozgatni, később egy óra múlva újra éreztem a hideget.
Ezután egy ideig csend volt, kb. egy órára, felmentünk a padlásra Jeff ült tőlem balra és Ken és Jackie pedig jobbra a lépcsőnél. Annabelle úgy döntött, hogy megjelenik és a K2-es megőrült, amikor abbahagyta kb. 10 perc után, úgy döntöttem, hogy a K2-vel a kezemben elindulok sétálni, követlen mögöttem Jeff-nek a K2 újra megőrült. Megkérdeztem Annabelle-t, hogy akar e játszani bújócskát, mire felkapcsolta a K2-t majd eltűnt. Sokat sétálgattunk a tetőtéren olyan 40-45 percig, és valószínűleg rátaláltunk legalább 40-szer, és minden alaklommal, amikor el fog tűnni megtaláljuk egy másik helyen. A férjem Jeff úgy döntött hazamegy, utána kétszer találtam rá és mondtam neki, hogy kimerültem a sétálásban, leültem és letettem magam elé a K2 métert, a zseblámpám pedig körülbelül egy lábnyira volt tőlem. Mondtam Annabelle-nek, hogy ha akar játszani, akkor világítsa meg a K2 métert, megkértem, hogy kapcsolja fel a zseblámpát, Ken és Jackie velem szemben ültek. A lámpa rámutatott, néztük, ahogy gurul körbe. Ültem körülbelül 5 percig, kértem, hogyha akarja, felkapcsolom neki, ha úgy könnyebb, nem reagált, ezért előrementem és felkapcsoltam neki, a szoba hirtelen jéghideg lett, néztük, ahogy a zseblámpa világít, körülbelül fél óráig ezt csinálta. Megvilágította a K2 métert és le-fel kapcsolta a zseblámpát, nagyon boldogok voltunk aznap este, két óra bujkálás után nekiáll játszania a zseblámpával, végülis elviseltük. Megkérdeztem 5 perc múlva, hogyha fáradt világítson rá a K2-re, elköszöntünk és megköszönte a játékot nekünk. Mondtuk, hogy velünk jöhet, és lementünk lépcsőn.
Őrült dolgok… Kimentem cigizni, Ken és Jackie pedig leült az 5-ös szobába az első emeleten. Miután végeztem bementem, hogy csatlakozzak hozzájuk, beszélgettünk és hirtelen zajt hallottunk a második emeletről, nem biztos, de úgy hangzott, mintha két-három ember lenne. Amikor a lépcső aljára értek, suttogást hallottunk, először azt hittem a folyosón fognak jönni, ahol mi voltunk, hallottunk néhány lépést, ahogy felénk közeledtek, de aztán elindultak a pince felé. ott is hallottuk a lépések zaját, miközben még mindig a suttogást tárgyaltuk ki. Zajokat és suttogást hallottunk kb. 45 percen keresztül. Egész idő alatt feszültség uralkodott a szobában nem beszélve a hidegről. Aztán a nyomába eredtünk a lépéseknek a folyosón és az 1-es szobában. Még mindig a suttogást tárgyaltuk, úgy éreztem, hogy körbevettek. A szállodában számtalan alkalommal tapasztaltam dolgokat, de számomra ez volt a leghangosabb és leghosszabb, amit valaha hallottam. Egész idő alatt égnek állt a hajam. Bárcsak értettem volna, mit mondanak egymásnak, ez őrültség! Körülbelül egy órán át kutattunk a suttogás után, majd a ház újra elcsendesedett egy darabig.
A második emelten hallottunk több lépést felénk közeledni, de nem hosszú ideig. Hallottunk kopogást, miközben a kék szobában ültünk, olyan volt mintha megérintették volna az ablakot. Felmentünk a padlásra és elbúcsúztunk Annabelle-től majd elhagytuk a házat. Azt hiszem kijelenthetem: mindenki jól érezte magát.
