A babagyűjtés már önmagában is a bizarr hobbik közé
tartozik, de amikor egy távoli szigeten - amit állítólag egy kislány szelleme
kísért – kiaggatod őket, nos, akkor a dolgok még érdekesebbé válnak.
Mexikó városán kívül egy kis sziget ad otthon fákra aggatott babák százainak. A legtöbbjük megcsonkított, hiányoznak a különböző testrészeik. Piszkosan, szakadt ruhákban és bizarr kézzel készített kiegészítőkkel díszítik a szigetet.
A sziget teljesen lakatlan, a babákon és néhány
kíváncsi utazón kívül senki sem tenné meg a négy órás, igen költséges gondola utat
azért, hogy odajusson.
De akkor a babák hogyan kerültek oda?
A La Isla de las Muñecas (Babák szigete) egyetlen ember
műve: Don Juliané. Az 1950-es években maga mögött hagyta feleségét és gyermekeit,
hogy egyedül élje le hátralévő életét a lakatlan szigeten. Vallási nézetei
miatt kerülték szülővárosában, mindez addig fajult, hogy az alkoholizmusban,
valamint a teljes elszigetelődésben talált menedéket. Szokásává vált a babák
gyűjtése, úgy gondolta megvédik őt a gonosz szellemektől.
Új, elzárkózott életéhez Don Julian egy lakatlan szigetet
választott a Teshuilo-tavon, ahol a helyi legendák szerint egy fiatal lány
vízbe fúlt a kis móló közelében az 1920-as években. Szelleme azóta is kísérti a
szigetet.
A férfi meg volt győződve arról, hogy egy gyermek suttogó
hangját hallja éjszakánként. Julian megszállottjává vált a kislány tragikus
történetének és remélte babáival a kislány kedvében járhat, valamint megvédheti
magát a gonosz szellemektől, amelyek a halálát kívánták.
Annak ellenére, hogy mindenki őrültnek tartotta, Julian
eredeti foglalkozását lenyűgözően művelte, csodát tett, ha kerti növények,
zöldségek vagy gyümölcsök gondozásáról volt szó. Miután a helyiek ráébredtek, hogy Julian
egyáltalán nem veszélyes, kereskedni kezdtek vele, de Julian a termékeiért
cserébe csupán egyetlen dolgok akart: babákat.
Több százból hamar ezer lett. Julian számos szentélyt
épített a szigeten a vízbe fúlt lányt emlékére. Így élt 50 éven át.
2001-ben Julian unokaöccse Anastasio eljött meglátogatni
Juliant. Április 21.-e reggelén együtt mentek el horgászni a csatornához,
amikor Don Julian énekelni kezdett. Unokaöccsének azt mondta, azért énekel,
hogy a sellők szellemét kordában tartsa, akik folyton a vízbe hívogatják őt.
Anastasio-t nem kötötte le nagybátyja fecsegése, egy óra múltán magára hagyta
őt és folytatta a tökültetést. Amikor visszatért a vízben talált rá Julianra a
kis móló mellett, pontosan ott, ahol az elmondások szerint a fiatal lány is
megfulladt.
Don Julian halálának okaként a szívelégtelenséget
állapították meg, de a helyiek úgy hiszik a szellemek csábították őt a vízbe, s
ezzel a halálba, szelleme pedig azóta is a szigetet járja a kislánnyal együtt.
Napjainkban Anastasio a látogatók adományaiból tartja fenn a
szigetet és teszi látogathatóvá az érdeklődők számára. Számos babonás utazó hoz
magával babát a szigetre látogatáskor, utólag pedig suttogás hangjáról
számolnak be.
Annak ellenére, hogy Anastasio nem él a szigeten esküszik
rá, hogy maga is szemtanúja volt furcsa történéseknek: babák fordították el a
fejüket, mozgatták a szemüket és kicsavarták végtagjaikat.
A Destiantion Truth ellátogatott a szigetre és sikerült is
elcsípniük valami érdekeset a kamerával.
A történések ellenére a Xochimilco tavak az UNESCO
világörökség részét képzik, és igen népszerű turisztikai látványosságnak számítanak.
Bár a Babák szigete ez alól kivétel.
Forrás: KATT
