Vad hóvihar dúlt a testvérek körül, miközben a hosszú úton botladoztak. Mérföldekre voltak a farmoktól és tudták, találnak menedéket vagy halálra fagynak. Hála isten, a két testvér egy szalonba botlott és belökték az ajtót.
A szobában minden szem rájuk szegeződött, a fiúk megrendelték a kávét elköltve a legutolsó pénzüket. Ahogy a csapos a forrró italért ment, a legtöbb törzsvendég visszatért a társalgáshoz. De egy ember tovább bámult; a hentes kósza vörös hajával és hosszú vörös szakállával, ami nem segített az ivászatban.
"Viccesen néztek rám" szólította meg a hentes a két fiút.
"Rád se néztünk" mondta az idősebb fiú. "Csak melegítjük magunkat a tűznél."
"Hazugnak neveztél?" kiáltotta. A teremben mindenki mosolygott, imádták a jó verekedéseket.
"Nem azt mondtuk" mondta gyorsan az idősebbik, mutogatott a kezével és véletlen eltalálta a hentes karját. Az válaszul megragadta a gallérját.
"Senki sem üthet meg engem büntetlenül" ordította, és a fiút fejjel a lobogó kandallóba dobta.
Abban a pillanatban döbbent csend uralkodott el a szalonban, majd az idősebbik fiú felkiáltott fájdalmában, miközben a lángok tetőtől talpig felemészteték. A fiatal fiú reméltüen kiáltott fel. Az idősebb fiú kibotorkált a kandallóból, ahogy a kisebbik megpróbálta eloltani a tüzet a kis kezeivel.
A hentes föléjük tornyosült szadista vigyorral, mire a fiú elvesztette az eszméletét, s sikolya elhalt.
"Te jössz" mondta a hentes a testvérének. A fiatalabbik zihált a félelemtől és életéért menekült a tomboló hóviharba. A fiú fagyott testét nem találták meg tavaszig.
Egy este, egy évtizettel a két fiú halála után, egy nagydarab ember hosszú vörös szakállal sétált az úton, amelyiken a testvérek is egykor. A hentes hallott pletykákat szellemekről, de nem érdekelte, annyi marhaságról tudnak beszélni.
Ahogy kanyargott az úton, ráébredt mekkora csend van. Ebben a furcsa csendben egy nagy állat lépteit halllotta. Mentek, amikor ő is, és megálltak, amikor úgy tett. A szíve őrült iramban kezdett verni, a hentes megfordult. Mögötte egy ökörnyi nagyságú kutya állt lángoló kék szemekkel és éles fogakkal. A hentes látta ezeket a szemeket ezelőtt, nézték, egy fiatal kisfiús arcon, amint próbálja megmenteni lángoló testvérét.
A fekete kutya halkan morgott és egy lépést tett előre. A hentes megpördült és menekülni próbált, de szembe találta magát egy magas alakkal tetőtől talpig lángokba borulva. Az égő fiú kinyúlt a hentes felé elfeketedett kezeivel. A hentes rémülten felsikoltott és elesett, vér ömlött a szeméből és orrából. Meghalt, mielőtt a földre került volna.
A mai napig a fekete kunya és a lángoló alak feltűnik a közelben és az utazókat zaklatja.
-S.E. Schlosser gyűjteményéből
-S.E. Schlosser gyűjteményéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése