Na, és íme az első fejezet. Természetesen nem az egész, ugyanis felcsigáznak mindenkit azzal, hogy csak egy részét adják ki. Örülnék ha komentelnétek, még éltemben nem fordítottam könyvet. De elég jól megy, szerintem...:)
FILLÉREKÉRT EGY SZELLEM
Nincs mitől félni, gondolta Scott Briscoe.
Az elmúlt öt percben, talán több, Scott a hallban állt, távol a hálószobájától. A kezei és lábai tégla súlyúak. Nem tud mozogni. A gyomra tele van pillangókkal. Jelenleg, amit a gyomrában érez nagyobb, mint a pillangók. Nem képes lenyomni a kilincset és belépni a szobába.
Rendben. Ne viselkedj úgy, mint egy hülye, alamuszi-nyuszi, mondta magának Scott. Jelenleg, jobb a hülyeség, mint egy másik szó, ami f-fel kezdődik.
F, mint félelem.
Az igazság az, hogy rettegett. Furcsa dolgok történtek Scott házában. De az a dolog, ami ebben a szobában történt szétszakította őt és bátyját, Jerry-t - ez volt a legfurcsább dolog az összes közül.
Scott kilépett a fürdőből. És most ott volt a hallban, félt visszamenni a szobájába.
Be kell mennem, mondta magának. Nem hagyhatom Jerry-t egyedül.
Scott vett egy mély lélegzetet. Háromra bemegyek, gondolta.
Egy. Scott felemeli a karját. A karja az ajtó felé nyúl.
Kettő. Ujjai a kilincset szorongatják. Lassan, mintha ehhez szupererő lenne szükséges, lenyomta az ajtókilincset.
Három! Teli energiával, Scott kinyitotta az ajtót. Gyorsan, mielőtt kiszaladt volna odalépett az ajtóhoz és bezárta maga mögött.
Klikk.
Annyira sötét! Gondolta Scott. Túl sötét. Miért nincs felkapcsolva a lámpa? Öt perccel ezelőtt kapcsolta fel. Ki-vagy mi - kapcsolta le?
„Scott.”
A suttogás kígyózott a gondolataiban, a szobában pedig lehűlt a hőmérséklet. Scott megborzongott. Tett egy lépést hátra. Csak egy lépést. Hogy ugyanolyan messze legyen, mint ahonnan indult. Érezte, ahogy a kilincs nyomja a hátát.
„Scott.”
„Nem félek tőled,” mondta Scott fennhangon.
„Marha vagy, vagy mi?”suttogta Jerry. „Csak én vagyok. És a suttogó hangod.”
„Miért nem jöttél ki?”suttogta Scott ugyanebben a pillanatban. „És mi kapcsolta le a lámpát?”
„Én kapcsoltam le.”
„Miért?”
„Megakarom próbálni elkapni,”mondta Jerry. „Nem akartalak megijeszteni.”
„Megakarod próbálni elkapni?”ismételte Scott. „És te marhának nevezel?”
„Kapjuk el mi,”válaszolta Jerry. „Ez az egyetlen módja annak, hogy megállítsuk a furcsaságokat.”
„De hogyan fogjuk elkapni?”kérdezte Scott. „Még azt se tudjuk mi ez. Csak azt, hogy mit hagy maga után: filléreket.”
A fillérek a semmiből jelentek meg a hálójukban.
Fillérek, mindig meghatározott forma szerint elrendezve.
„Nem tudom, hogy fogjuk elkapni,”vallotta be Jerry. „Vártam, hogy visszagyere és kitaláljuk.”
Lassan, karok teremtek előtte, majdnem elkapta a lábát, ha nem menekült volna el. Scott érezte, hogy az útja egy sötét szobán vezet át.
Ütődés. A jobb térde az ágynak ütközött. Scott körbefordult majd leült, keményen. A szíve úgy dobogott, mintha száz yardot futott volna.
„Talán a nappaliban kéne aludnunk.”
„Semmiképpen,”mondta Jerry. „Ez a mi szobánk. Rajtunk múlik.”
Jerry rátapintott a lényegre. És most, hogy a szemei hozzászoktak a sötétséghez, Scott egy kicsit jobban érezte magát. Fény szivárgott be egy nagy utcai lámpától az útkereszteződés végén. Scott megfordult.
Csak Jerry-t tudta kivenni, aki az ágya mellett kuporgott.
„Talán úgy kéne rá gondolnunk, mint Spock-ra,” ajánlotta. Scott nagy Star Trek rajongó, de Jerry-nek mindene a Star Wars. „Meg kell próbálnunk logikusan gondolkodni. Nézzük az összes helyet, ahol feltűntek az érmék. Ez alapján, talán fel tudjuk vázolni, hol lesz legközelebb. És tudunk csapdát állítani vagy bármi.”
„Rendben,”mondta Jerry. „ Így jó lesz. Nézzük csak. Múltkor az ágyamon voltak.”
„Előtte pedig az öltözőasztalon.” mondta Scott, folytatva a listát.
Az első alkalom volt a leghátborzongatóbb mindközül, gondolta Scott.
Az érmék az ágya mellett voltak abban a pillanatban és egyazon oldalon, ahol feküdt. Felhúzta csupasz lábait. A szoba nagyon meleg volt, de az érmék jéghidegek.
„Nem hiszem, hogy ez a lista segítene,”mondta Jerry.
Scott mérges lett. Az érmék mindenhol feltűntek már. Lehetetlen rájönni, hogy pontosan hol lesznek legközelebb. De egy dologban biztosak: az érmék csak az ő szobájukban tűnnek fel.
„Szóval, most mi legyen?”kérdezte.
„Nos-„kezdte Jerry. Elcsendesedett. A fejét az ablak felé fordította.
„Mi az? Hallottad?”kérdezte feszült hangon.
Scott bólintott. Mondani akart valamit, de óriási gombóc nőtt a torkában.
A hang egyre hangosabb, hangosabb, HANGOSABB. Egy mély rekedt moraj. Mint a villámlás, gondolta Scott. Jerry-nek és nekem.
A fény szinte az ágynál volt. Egy perc és…
„Egy teherautó,”nyögte ki Jerry. „Ez minden. Csak egy teherautó.”
Scott kimászott az ágyból és odament az ablakhoz. Látta, ahogy továbbzötyög a következő házhoz. Elhagyja a várost.
Scott elfordult az ablaktól, és visszanézet az ágyra- érezte, ahogy a borzongás végigfut a gerincén. Próbált megszólalni, de csak egyetlen szó jött ki a száján: „Jerry!”
„Semmiképpen,” mondta Jerry újra.
Scott tudta, hogy többet nem fog mondani. Hallotta a mocorgást, ahogy Jerry kikelt az ágyból. Odasétált az ablakhoz és megállt Scott előtt.
Az ablak előtti padlón, ahova alig ért el az utcai lámpa fénye, volt hét érme. Hét fillér. Hat darab egy körben, középen a hetedikkel.
„Ez ugyanaz az alak, mint előtte,”mondta Jerry. „Mint egy százszorszép.”
„De ezúttal más,” mondta Scott lassan, jól meggondolta, hogy mit mondjon. „Nem voltak itt, amikor aludni mentünk. Leellenőriztük az egész szobát. Igaz?”
„Igen,”mondta Jerry.
„Szóval ez azt jelenti, hogy bármi is rakta ide a filléreket, ő csinálta korábban is.”
„Igen,”értett egyet Jerry.
„És ez azt jelenti, hogy bármi is rakta ide őket, most is itt van!”
___
Brrrrr. Brrr
Lyssa Fyre hirtelen megugrott. A tolla kirepült az ujjai közül és
